Elkezdődött a medvehagyma szezon. Aki erdőben szeretné szedni az ügyeljen rá, hogy csak virágzásig szedhető, utána már nem. Szeretnénk, ha a jövőre is lenne, ezért ne fosszuk meg őt attól, hogy sokasodjon. Számos helyi legenda kering arról, hogy összetévesztik a gyöngyvirággal. Sok részletet lehetne kiemelni, de az egyik legfontosabb...a gyöngyvirág nem fokhagyma szagú. Pont.
Egy nyeles fazékban elkezdjük sütni a hagymát, majd egy perc múltán hozzáadjuk a kimért - nem mosott - arborio rizst.
Kb. 1-2 perc pirítás után öntünk rá annyi forrásban lévő levet, hogy éppen ellepje. Nagyon fontos, hogy forró legyen, különben a rizs visszahűl.
Közepes lángon nagyjából evőkanálnyi mennyiségben elkezdjük pótolgatni az elfőtt (!) levet a rizs körül. Mindig csak egy kicsit, hogy a rizs körül mindig legyen folyadék, de tocsogjon benne.
Kóstolással el tudjuk dönteni, hogy roppanósra szeretnénk, vagy főttre. Ha ez meg van, akkor zárjuk el alatta a lángot és olvasszuk fel benne a vajat. Szép krémes állagot kapunk, amit tovább fokozunk a reszelt kemény sajttal. Ha az edény közepébe belehúzunk egy "árkot", akkor a rizs és a körülötte lévő krém egyszerre úszik vissza.
Nagyon fontos, hogy a rizottót azonnal tányérba kell tenni és el kell fogyasztani. Nem szabad újramelegíteni hígítással.
Tálaláskor tegyünk rá serpenyőben sült paraszt sonka kockákat. Vágjunk rá medvehagymát és locsoljuk meg kedvenc Pepo Papa tökmagolajunkkal.